Mai cuki történet 
Hazafelé a zsúfolt buszon ültem, amikor a mögöttem lévő két fiatal lány beszélgetésére lettem figyelmes. Nem akartam hallgatózni, de a beszélgetésük annyira életteli volt, hogy egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Először karácsonyi céges buliról beszéltek, hogy mit vegyenek fel, milyen smink illene a ruhájukhoz. Az egyikük, egy szőke lány, kijelentette: „Az erős sminket ki nem állhatom. Valahogy olyan… túl sok. Én valami egyszerűbb, természetesebb sminket akarok.”
A barátnője helyeselt, majd szóba hozta, hogy a bulin színpadra is kell állniuk, bár nem volt egyértelmű, hogy táncolni fognak-e, vagy valami más fellépésük lesz. A szőke lány csak annyit mondott nevetve: „Na, arra kíváncsi leszek, hogy fogjuk megoldani.”
Egy idő után a beszélgetésük áttért a fiúkra. A szőke lány mesélni kezdett a nemrégiben történt randijairól. „Az első srác…” – kezdte egy kis szünettel. „Hát, nem volt valami nagy szám. A végén meg akart csókolni, de mondtam neki, hogy bocsi, de nem. Első randin amúgy sem szoktam csókolózni, főleg, ha nem érzem, hogy tényleg érdekelne a másik.”
A barátnője ezen nevetett, és megkérdezte: „És a második srác? Azt mondtad, ő jobb volt, nem?” A szőke lány hangjában érezhető lett az izgatottság. „Na, ő tényleg más. Az első randin olyan jót beszélgettünk, hogy észre se vettük, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. Figyelmes volt, és ráadásul nagyon jó humora van! A második randin meg… hát, szerintem ennél nem is kell mondanom többet: nagyon jól csókolt.” Mindketten felnevettek.
Legközelebb vasárnap fognak újra találkoznak, és a fiú valami „nagyon menő helyre” viszi – egy olasz étterembe. A lány elárulta, hogy kíváncsiságból kinyomozta, melyik helyről lehet szó, és megdöbbentette, hogy az étterem mennyire elegáns és drága. „Nem tudom, mit gondoljak erről. Ez tök kedves tőle, de én nem akarom, hogy ennyi pénzt költsön rám pár randi után” – jegyezte meg egy kis aggodalommal a hangjában. A barátnője is egyetértett vele.
A szőke lány azonban tovább folytatta: „A vacsora után viszont én akarom meghívni valamire. Arra gondoltam, elmehetnénk korcsolyázni. Tudom, hogy az nem kerül annyiba, mint a vacsora, de szeretném én is meghívni őt. Nem várhatom el, hogy pár randi után máris többszörösét költse el rám.” Majd nevetve hozzátette: „Amúgy, ha csak forralt borozni vinne, az is teljesen jó lenne. Nekem az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
Ahogy hallgattam őket, mosolyognom kellett. Volt valami üdítően friss és őszinte ebben a beszélgetésben. A lány szavai, a törődése és a saját kis szabályai arról árulkodtak, hogy nem minden a pénzről szól, hanem az érzelmekről és az őszinte gesztusokról. Ahogy leszálltam a buszról, csak arra tudtam gondolni, hogy drukkolok nekik. Ki tudja, talán egy szép párkapcsolat kezdete ez.
