Az álmos barista esete a kávézóban

A kolléganőmmel egy hosszú és fárasztó munkanap után úgy döntöttünk, hogy megjutalmazzuk magunkat egy jó kávéval. A közeli kávézóba tértünk be, amelynek hangulatos belső tere mindig kellemes menedéket nyújtott a rohanó napok elől. A hely csendes volt, talán túlságosan is.

Ahogy beléptünk, feltűnt, hogy a középső asztalnál három férfi beszélgetett halkan, egy másik pedig a sarokban ült, fülhallgatóval a fülében, mintha egy teljesen másik világban járna. A pultnál senki sem állt, csak egy fiatal srác várt türelmesen a sorára. Mi is beálltunk mögé, majd hozzánk csatlakozott egy elegáns hölgy, akinek arckifejezése éppen olyan tanácstalan volt, mint a miénk.

Mit csinál egy barista, ha túl fáradt

Teltek a percek. Egyikünk sem akarta kimondani, de mindannyian ugyanarra gondoltunk: Hol van a személyzet?!
Egy darabig csak viccelődtünk azon, hogy talán ez egy önkiszolgáló hely, vagy éppen egy rejtett kamerás tréfa áldozatai vagyunk.

Amikor már legalább tíz perce álltunk ott, elhatároztam, hogy körülnézek. A pult mögött nem volt senki, de a kávézó hátsó részében észrevettem egy kis helyiséget, ahol néhány asztal állt. Ahogy beléptem, egy különös látvány fogadott: egy fiatal lány feküdt az egyik asztalon, feje a karjára dőlve, mozdulatlanul aludt.

Kávézóban történt vicces eset

Egy pillanatra azt hittem, hogy egy fáradt vendég szenderült el a délutáni kávéja mellett, így csak legyintettem, és visszasétáltam a többiekhez.

— Nincs itt senki, egy alvó vendéget találtam hátul — jelentettem ki nevetve.

És ekkor történt a fordulat. Alig hogy visszaléptem a pult közelébe, hirtelen előkerült egy alkalmazott. Igen, az alvó lány.

Álmos tekintettel, kissé kótyagosan állt meg a pult mögött, és egy ásítással egybekötött mosollyal kérdezte:

— Mit adhatok?

Egymásra néztünk, és próbáltunk komolyak maradni, de a helyzet annyira abszurd volt, hogy alig bírtuk ki nevetés nélkül. Az álmos barista valahogy mégis sikeresen elkészítette a kávéinkat, bár a csészéket kissé remegő kézzel nyújtotta át.

Miközben kortyoltuk a friss eszpresszót, halkan megjegyeztem a kolléganőmnek:

— Lehet, hogy inkább nekünk kellett volna meghívnunk őt egy kávéra…

És ezen aztán jót nevettünk.

Mert hát ki gondolta volna, hogy egy kávézóban nem a vendégeknek, hanem a személyzetnek van leginkább szüksége egy adag koffeinre?